Sávoly Malom Szabadidőpark

Történelmi hangulatot árasztó városaink sorában az egyik legszebb talán Pápa, melynek fő jellemzői: hagyomány, kultúra, barokk. Veszprém megyében, az egykor bővízű Tapolca-patak völgyében, a Pápai-síkság középpontjában található, a Bakony hegység és a Kisalföld találkozásánál. Lakossága 33 ezer fő. Itt halad el a 83-as főút.

A város első írásos említése 1061-ből való, amely egy malom adományozásáról szól. A 19. század első felére 26 malommal rendelkezett, amelyeket a Tapolca-patak hajtott, de ez mára azonban a bauxittermelés és az iparosodás miatt a kiszáradt.

1225-től főesperesi székhely, 1398-tól város. 

Az Esterházy család birtokközpontjaként az 1700-as években élte fénykorát. Ekkor épültek a Fő tér, a környező kis utcák és a közlék lakóházai, valamint a késő barokk Esterházy-kastély. Az épületek a sikeres városrendezés és a műemlékvédelem eredményeként ma újra hajdani szépségükben pompáznak, méltó hátteret adva az évente megrendezésre kerülő barokk vigasságoknak, és a Szent-György napi Agrárexponak, a Nemzetközi Játékfesztiválnak, a Történelmi Lovasjátékoknak, valamint a Somlói Borfesztiválnak.

A 18. század közepétől ma is működő iskolák jöttek létre, melynek következtében a 19. század közepén már jóhírű iskolaváros. Országos hírű iskolája az eredetileg 1531-ben alapított Református Kollégium, ahová Petőfi Sándor és Jókai Mór is járt. A másik hasonló hírnévvel rendelkező iskola a pálosok által 1638-ban alapított, ma állami tulajdonban lévő Türr István Gimnázium, ahová a kiegyezés megkötője, Deák Ferenc is járt.

Pápán a legrégibb ma is álló épület a 15. századi Korvin-ház, de a házak zöme viszonylag új, huszadik századi építésű. A belváros 19. századi, 20. század eleji polgárházai szépen fel vannak újítva, a Fő teret Közép-Európa egyik legszebb barokk terének tartják. A belváros számos épületén megfigyelhetjük a jellegzetes pápai zárt erkélyeket. A műemlék jellegű épületek megóvásáért, restaurációjáért Pápa 1989-ben Hild János-emlékérmet kapott.

Pápával kapcsolatban gyakran említik a soktornyú jelzőt: bármely irányból közelít ugyanis az ember a városhoz, először a tornyait látja meg. A belváros egy-, legfeljebb kétemeletes házai közül valóban magasan kiemelkednek a nagyobb templomok tornyai, melyek a városkép meghatározó jegyét képezik.